Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

Amiről most neked beszélek az egy ősi történet,
unokáiknak mesélték esténként a vének
így terjedt szájról-szájra mint a herpesz,
és legalább annyira népszerű volt mint mostanság a wellness
Egy nép, ki nemigen tudja honnan ered
Csak a szemed mered de látom nemigen ismered
Hogy hogy sikerült idejutnunk, hát azt tudjuk de honnan
Így hát ezt nyomban el kell hogy mondjam
Hunor és Magyar egy különös dolgon agyal,
mert sok mindent takar a som na meg a fagyal
nem sok mindent rejt, amit az ember nem sejt
de egyikük így szólt azok után, hogy vadat neszelt
Csodás csodát látott a nomád komád
egy gyönyörű szarvast ami díszítheti a lakomát
Hát pattanjunk lóra, tűzzünk rá ki vérdíjat
végre had suhogjanak azok a számszer íjak.

Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

Ráharaptak a rajtra, kezdődött a hajsza
az ősmagyaroknak csak úgy lobogott a bajsza
bár zagyva a Hunorok hogy is lettek elhagyva,
ám a fenevad üldözőit messzebb és messzebb csalta
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen, völgyön meg dombokon
Hegyen meg völgyön, lejtőn meg dombon
Hú haver én abban elfáradtam ahogy mondom
De a szarvas csak futott, és mivel egyre messzebb jutott
Az iramot nemigen bírták ezek a birkák, meg a juhok
A sok sok kurta jurta velük kelt útra
De nekik is szükség volt rá, mint tevének a púpra
Mert újra újra haragra gyúltak mindazon népek
kivel a csorda kapcsolatba lépett
Csípte a szemüket hogy a kárpátokon át hág
Felbőszülve kérdezgették, "nekedis van árpád?"
A sok kósza portya a jóhírét rontja
de nem ez az egy dolog volt vezérünk nagy-nagy gondja
Álnok álmok hálózták be Árpádot
Beszélő szarvas képében tört rá az átok, emígyen szólott:
"Mér nincsen igazam? akinek hónalja van, az nem lehet hontalan!"

Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
me-menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon.

A hetek csak teltek, ők meg szarvast kergettek
azután lepihentek és ittak meg ettek
majd ismét felkerekedtek aztán megint tovább mentek
ezt addig ismételgették amíg eltévedtek
Veszekedésbe kezdtek, ugyanis többet reméltek
Éhesek voltak, és fáztak meg féltek
Mert mindig csak hegyek, völgyek, erdők, rétek
és minden esetben csak ugyanahoz a hágóhoz értek
Beléptek, szétnéztek, s elmúlt a düh
Csodálkozva így szóltak, "Hmm menyi fű!"
mert kit érdekel szarvas amikor mindenki boldog
gyorsan államot alapítottak, de meg a szokásos dolgok
Így lettünk nemzet akit sokszor sebzett és edzett a sors (ettől lett kicsi a bors)
Ez van, a múltunk csak egy görbe tükör,
de legalább szarvas vezetett, nem pedig pár ökör!


Szaladj, szaladj te gyönyörű csoda fenevad
hát menekülj mert a nyomodba egy csapat halad
akik ha kell, uhuh, árkon és bokron
mennek utánad mert nem tudják hol is van az otthon