Egyszer réges régen, lent a mélyben ült az ördög
Hosszú idő óta semmi dolga, s körülötte lézeng
Sok ördögi szolga.
Sürgés - forgás s jő a hírnök.
S arany trónusán hallgatja őt az ördög,
Térdreborul a hírnök: Felség!
Fenn a Földön az emberek boldogok,
Szántanak, vetnek, s aratnak. A lányok szendék
az asszonyok hűek, és gyermekeket szülnek.
Felugrik az ördög arany trónusáról! Én ezt nem tűrhetem,
felborítja őket ördögi ötletem.
Aranyat küldök a Földre, mit vágyakozva néznek,
és elnevezem, elnevezem a mindenható pénznek.
Megindult az arany a rettenetes útján, először félve
nézték kissé furcsán, de csillogó színe tetszett nekik.
Mint a gyermekek a csörgőt a kezükbe vették, szagolgatták
S bár érezték vesztét a boldogságnak és a békességnek
ha belül megszólalt a bizonyos hang hát pát mondtak a szépnek,
mert változott a érték és más lett a mérték,az ízeket,az illatokat
számokban mérték,
de valami megmaradt annak ahogy az Úr hagyta itt, és
sokan zengik gondolatait.
Ha egyszer vége lesz a Földön a rossznak, az arany elveszíti
régi hatalmát, és az ördög is elveszti Földön lévő uralmát.